Dimbes- dombos lankák, zöldellő természet, ártéri területek amíg a szem ellát. Ősvulkánok földjén ezernyi település ahol megmaradt a magyar szó. Ez az Ipoly- mente Szlovákiában.

Miért kerültek ezek a magyar lakta települések (Cseh)Szlovákiába?

2016-ot írunk, de még máig is szájról-szájra terjedő legenda az, hogy az Ipoly hajózható folyó. Vagyis, hogy a I. Világháborút lezáró békediktátum fontos kérdése volt az a tény, hogy az Ipoly hajózható-e vagy sem. Az urbán legenda szerint a csehek és a szlovákok ezzel akartak hatni a külföldi szakbizottságra, és meggyőzni őket a felől, hogy a folyó megfelelő határfolyóként tud funkcionálni, hiszen hajózható, akár a Duna. A legenda több sebből is vérzik, hiszen nincs írott lenyomata ezen tárgyalásoknak. Az csehszlovákok lényegében minél több területet szerettek volna elkaparintani a magyaroktól. A határ sok esetben délebbre ért volna. A szlovákok az azonos mennyiségű szlovák lakossággal érveltek, aki magyar területen marad. A követelt terület egységes földrajzi területet alkotott volna. Pozsonytól Vácig Duna határolta régió, északon pedig a Kárpátok vonulatai számítottak volna a határnak. Külön kitétel volt, hogy nemzetiségi jogokat biztosítsanak a magyarok számára, hiszen Csehszlovákia demokratikus államalakulattá akart válni. Egyébként pedig a Csehszlovákiában maradt magyarság, valóban szlovák, aki a durva magyarosítás miatt elfejtette beszélni anyanyelvét, és az államhatár felállítása után gyorsan visszaszokik majd arra, azaz reszlovakizál. A cseh légiósok 1919. január 20-án fejezték be a Felvidék megszállását a Pichon francia külügyminiszterről elnevezett demarkációs vonalig. Ez megközelítőleg megegyezett a mai magyar-szlovák határral.

Ha az Ipoly-folyó nem hajózható, akkor miért itt húzták meg a határt?

 Karel Kramáf csehszlovák politikus a Csata-Kalonda-Losonc vasútvonal Ipolyságot is átszelő vonalát emelte ki.  Véleménye szerint stratégiai fontossággal bír a vonal, így ez Csehszlovákiához kell, hogy kerüljön, mivel a terület megközelíthetetlen lenne. A kérésnek a bizottság helyt adott, így a magyarság lakta falvak az Ipoly mentén Csehszlovákiához kerültek.

Az Ipoly természeten nem hajózható, még csónakkal is nagy nehézségek árán tud eljutni az ember például Ipolybalogról Ipolyságra. Közeli ismerőseim elbeszéléséből tudom, hogy az autóval fél órás utat, körülbelül 25 kilométernyi távolságot csónakkal 4 óra alatt tették meg, úgy, hogy többször is a hátukra kellett kapni a gumicsónakot, olyan sekély volt a víz néhány helyen. Persze az Ipoly folyó, ha nem is hajózható, de meleg nyári délutánokon még a kommunizmus vasfüggönye alatt is szövődtek szerelmek a folyóban hűsölve. A falusi legények átkiáltva a másik partra lebeszélték a randevút a határ másik oldalán élő lányokkal, majd a határőrök gyenge figyelme mellett romantikáztak a vízben. Kizárólag a folyóban, hiszen a másik partra átlépni tilos volt. Édesanyámék még a 80-as években is többszöri halálos figyelmeztetést kaptak, amikor csigázni jártak a határ közelébe. Persze betudható ez a kelet-német menekültláznak is, hiszen a magyar szó a szlovákok szerint németes hangzású.

Iróniát félre téve térjünk vissza az Ipolyra.

A folyó mai, szlovákiai oldalán számos magyarlakta település található. Itt nőttem fel én is, innen származnak az őseim, ezért állíthatom, hogy bár a csehszlovákok mindent megtettek a reszlovakizáció érdekében, nem igazán sikerült nekik ezen a vidéken.

A felsorolás teljessége nélkül bemutatok néhány igazán szép felvidéki falut az Ipoly-völgyéből:

1. Ipolybalog

1304 augusztus 10.-én Vencel király a Přemysl  dinasztiából Csehország felé vezető útja során balogon hált meg egy földesúrnál a Szent Koronát pedig a templom szószéke alatt üregbe helyezték el  és egész éjjel őriztették. A községben máig is álló Árpád-kori templomban található a Szent Korona hiteles másolata. A templomdomb ősidők óta a falu legmagasabb helye, melytől nem messze található kápolna mellett rendezik meg minden évben az Ipolybalogi Szent Korona Ünnepséget.

A falu büszke történelmére, és festői szépsége ellenére máig nem veszítette el magyarságát. A vasszög nélkül készített harangláb csupán faanyag felhasználásával készült. A templom kórusa pedig számos nemzetközi elismerésben részesült az utóbbi időben. Az erőd templom melynek építése maga István Király adott rendeletet a plébános felkeresésével naponta látogatható.

A kis község az uniós támogatásoknak és pályázatoknak hála fejlődik. A főtér szépen megújult, a közösség erősödik. A Szent Korona Ünnepség nemcsak arról tesz tanúbizonyságot, hogy a történelem szerető emberek lakják a falut, hanem hogy magyarok, akiket nem sodort el a történelem vihara.

Forrás: http://felvidek.ma

2.Ipolynyék

 A felvidéki borászat bár nemzetközileg nem ismert, de helyi szinten erősen elismert. A nyéki lankák üde bora és zamata gyermekkoromból származó emlékeket idéz meg bennem. Emlékszem nagyapámmal hányszor jártuk be a borvidéket, másztunk fel a sziklás hegytetőre.

Volt egy Törpi nevű tacskóm, akit az egész falu ismert. A kutya emlékezetből vette az irányt a borhegy felé. Ősszel, nagy izgalommal vártuk a Szüreti felvonulást, mely a polgármesternek hála mára egy borfesztivállá nőtte ki magát. Egyre többen próbálnak megélni a borból, szőlőtermesztésből.

Ipolynyék érdekessége a boron kívül, viszont másra is kiterjed. Mégpedig mellette helyezkedik el az etnikai határvonal, amely miatt a magyarság utolsó bástyájának is hívják az Ipoly völgyében.Ugyanis Ipolynyéktől északabbra már csak szlovák falvak terülnek el, és nem is akármilyen falvak, tanyasi világ, ahol még máig is dívik a népviselet és az állattartás. Magasmajtényban (Hrusov) meg is ünneplik a szlovák hagyományt egy nagy kaliberű Honti Fesztivál keretében. Minden évben ezrek érkeznek az északi-szlávoktól, hogy részt vegyenek a hagyományos paraszti életben és akár egy skanzenben kipróbálhassák a parasztos hagyományokat. Bár a fesztiválon magyar nem igazán látni, mégis átszövi a magyar hagyomány, hiszen évszázadokon keresztül egymás mellett élt a két nép.

A község völgyben helyezkedik el. A domboldalakon pedig 150 hektár területen szőlőt termesztenek. A ősvulkánok alkotta hegyeken félezer pince található.

Az Őrhegy turista tanösvényén kilátó, barlang és forrás is megcsodálható. Az öregek elmesélése alapján a szikla mélyén tengerszem van, bár gyermekkoromban inkább a szökött rab utánni hajszánk rémlik, persze a pindúr-pandúrok nem igazán figyeltek fel intő szavunkra.. Természetesen ez csak egy legenda.

Viszont ami nem legenda, az-az, hogy Ipolynyék az ősmagyar Nyék törsz leszármazottja, és Ipolynyék kezdeményezte a Nyék községek találkozóját is.

Persze mint a legtöbb falu, Ipolynyék is rendelkezik negatívumokkal. Messze van a legközelebbi nagyváros, munkalehetőség is nehezen elérhető. Viszont van erős közösség, ami máig tesz azért, hogy a falu megmaradjon és továbbra is magyar maradjon.

 Forrás: http://www.vinica.sk/

3. Palást

Bár az Ipoly folyótól távolabb terül el a község. Földrajzi helyzete és történelmi értékei fontossági sorrendben előre emelik. Ipolyság vonzáskörzetéhez tartozik, de már csak részben magyar lakta község. A török kori csatáról híres Palást máig büszke férfiak és nők által lakott község. Cserkészcsapata gyönyörű kúriát tart karban, ahová látogatókat is fogad. A magyarság megőrzése ebben a községben is fontos. Saját tapasztalatból mondom, hogy Palást is egy olyan falu, ahol jól lehet élni. A falu felújított piactere és a legmagasabb dombon álló kastély is ezt hirdeti. Magyar és Szlovák tannyelvű általános iskola is található a községben. Az éjszakák a fiatalok nevetésétől zajosak, és nyaranta számos fesztivál is megrendezésre kerül. A vasárnapi sportmeccsekre pedig az egész falu kiül és a szlovákok együtt szurkolnak a magyarokkal. Nagy az együttértés, így megfér egymás mellett mindkét nép.

Forrás: www.plastovce.sk

Az Ipoly mente élhető vidék. Bár számos infrastrukturális gondokkal küzd. A munkalehetőségek körét is bővíteni kellene, és sokszor kiütközik a szlovák kormány diszkriminatív intézkedése a szlovák délvidékkel szemben. Viszont a magyarság erős és számos megpróbáltatása ellenére is kitart, és kultúrájában erősödik.

Természetesen még rengeteg festői falucska terül el az Ipoly völgyében felvidéken, amit érdemes meglátogatni:

Inám, Tesmak, Ipolyvisk, Nagycsalomia, Ipolyhídvég, Kelenye, Ipolynagyfalu, Szécsénke, Födémes, Ipolyszakállos… (a felsorolás messze nem teljes)

Forrás: Teknős Viktória photo

Bővebben a Trianoni Döntésről az Ipoly térségében:

http://mult-kor.hu/20120604_a_vasut_mint_erv_a_trianoni_targyalasokon?pIdx=2

Bővebben a községekről:

www.vinica.sk

www.plastovce.sk

www.dolinka.sk

Bővebben az Ipoly vidékéről:

http://adatbank.sk/lexikon/ipoly-mente/

Bővebben a palásti cserkészek kúriájáról:

http://www.ivanka.szmcs.sk/

Bővebben a falvak fesztiváljairól:

Ipolynyék: https://www.facebook.com/pincefesztival/

Ipolybalog: http://felvidek.ma/2015/08/szent-korona-unnep-a-nemzeti-osszetartozas-unnepe-ipolybalogon/

Úgy döntesz, hogy hátrahagyod a stresszt és kipróbálod milyen az élet falun?

Lefoglalsz egy hosszú hétvégét. 

A foglalás eufóriáját követően, ahogy telnek a napok, kételkedni kezdesz döntésedben. Vajon jól választottál? Képes leszel eltölteni három napot, vagy extrém esetben egy teljes hetet falusi környezetben?

A  félelmetes kérdések kezdenek el foglalkoztatni, és egyre nehezebben tudsz koncentrálni a hátralevő munkanapjaidon a munkádra, a főnököd kérései hallatán téped a hajad és állandóan azon agyalsz, mit szól majd a párod a hétvégéhez.  Ez lesz a pont a kapcsolatotokra? Az állandó agyalásod végére pedig már ott tartasz, hogy biztosan szakítani fog veled a párod az alatt a hétvége alatt. Vajon mit rontottál el?

Biztosítlak a felől, hogy semmit sem. Bár a következő megállapítások jogosak lehetnek:

1. Teljes mértékben biztos vagy benne, hogy nincs Wi-Fi!

Bár a városi legendák van, hogy igaznak bizonyulnak, és falun általában nincs is FREE Wi-Fi pont, viszont internetet bárhol lehet találni. Általában a szálláshelyeken is van internet elérhetőség, ha pedig mégsem így lenne, Magyarország teljes területén van hálózat, így adatroaminggal, vagy egyéb eléréssel mindig találsz majd internetet.

2. Falun nincs mozi, nincs színház és óriáskivetítő se az EB meccsekhez, vagy az olimpiához. Mit fogok ott csinálni esténként?

Igazad van, falun valóban nincs multiplex mozi, aranytömbökkel díszített színházterem és óriáskivetítő sem. Viszont vannak hangulatos vendéglők, ahol megnézheted esténként az adott sportközvetítést, a falusiak is tudnak drukkolni. Van községháza, vagy művelődési ház ahol az évszázad mulatságait szervezik meg minden negyed évben és  filmeket, színházi előadásokat is megtekinthetsz. Viszont, vannak FALU NAPOK, ahol folyik a helyi pálinka, kézműves sörök (valóban kézműves, nemcsak marketingfogással nevezik annak) és van kürtőskalács, házi sajtok, LÁNGOS (esetenként töltött is) és kolbász minden mennyiségben. Igazi falusi életérzés.

3. Igen, tisztában vagyok vele, hogy a FALU NAPOK jobbak, mint bármely fesztivál, de az akkor is csak egyszer van egy évben. A többi nyáreste dögunalom falun.

Előfordul, hogy egy kávéval, vagy limonádéval a kezünkben ülünk a teraszon esténként, olyan nagy baj ez? Persze lehet gondozni a kertet, málnát szedni (házit), játszani a házi kedvencekkel, nagyokat sétálni, kilométereket futni, túrázni és  felfedezni a környéket. Persze végtelen mennyiségben lehet bográcsozni, nyársalni a barátokkal és kiélvezni a kerti medence előnyeit.

4. Falun fával kell fűteni. Ez rettentő koszos és időigényes munka.

A megállapítás messze nem valóságalapú. Bár vannak, akik valóban fával fűtenek, de elérhető a téli tüzelés bármilyen fajtája: pl. központi gázfűtés, cserépkályha, napelemes fűtés. Ki mit kíván. Véleményem szerint pedig csakis az ember javára válhat, ha megtanul fát hasogatni. Ahogy dédim mondaná.

5. Falun nincs semmi, még „Tacskó” sem. Ha megéhezek, szó szerint éhen fogok halni.

Mindig is azon a véleményen voltam, hogyha beütne a zombi apokalipszis, akkor a városiak zombulnának be először. Még ha nem is kapnák el a fertőzést, de órák alatt kifosztanák az össze élelmiszerboltot és bevásárlóközpontot. Kötve hiszem, hogy az élelmet vinnék először, vagy a hasznos dolgokat (pl. elem, gyufa, víztisztító stb.).  Viszont falun minden megvan, ami a túléléshez szükséges, van kert, ahol zöldséget termeszt az ember, ott vannak a gyümölcsfák, gyógynövények. Még abban az esetben is, ha valaki nem tárol nagy mennyiségű élelmiszert a kamrájában könnyen elérhető, cserélhető az élelmiszer. Egyébként pedig rengeteg élelmiszer üzem, tejcsarnok és lekvárgyár is található vidéken, tehát éhen halni nem lehet.

6. A falusi emberek buták. Nem fogok tudni senkivel sem beszélgetni.

Nem mindenki rendelkezik három diplomával, bár a falusi emberek közül is nagyon sok a jól képzett értelmiségi. Viszont a falusi ember élelmes, és a legjobb szakemberek is mind vidékiek. Nem kell mindenkinek érteni az online marketinghez, viszont a konzerválás, falazás, kéményseprés, és szőlőtermesztés is pont olyan csodálatos szakma. Hidd el, hogy olyan dolgokról fogsz tudni elbeszélgetni a falusi emberekkel, amire azelőtt álmodban sem gondoltál volna.

7. Falun élni divatos. Mindenki leköltözik falura, vesz egy kis házat, lehetőleg vályogot, tart két kecskét és minden nap 10 fotót posztol az instagramon. Én is ezt akarom!

Ha a falusi életre úgy gondolsz, mint egy jól mutató instagram fotóra, téves úton jársz. Bár kétségtelen, hogy gyönyörű fotókat lehet készíteni a domboldalakon legelő szarvasmarhákról, menő lehet a rózsaszín gumicsizma, vagy a három darab házi tojással pózolni, de a falusi élet nem csak ebből áll. Sajnos rengeteg negatívuma van és nehézsége, melyre egy városból falura költöző fiatal nem is gondolhat. Viszont megtalálod számtalan pozitívumát is, hiszen a természet közeli életet választasz, elengeded a buborékot, az összeszűkölt világod falait ledöntöd és rengeteg nyersz vele. Bár nem mindenkinek való a falusi élet, ahogyan nem mindenki találja meg önmagát a nagyvárosban sem.

8. A falusi emberek szegények. Alig van pénzük tűzifára, nem jártak külföldre nyaralni, szűklátókörűek és elmaradottak.

A falusi élet bár számos olyan lehetőségtől megfoszthat, mely a városban természetes. Egy városban könnyebb kigazdálkodni a havi megélhetést a fizetésedből, hiszen van választék, akciós termékeket vásárolhatsz, nem kell, hogy üzemanyagra költsd a pénzed, sőt legtöbb esetben autót sem vásárolsz. Ezeket a plusz költségeket költheted szórakozásra és a barátaidra. Falun természetesen nincs annyi munkalehetőség, sok esetben több tíz kilométereket kell naponta utazni a munkahelyre, kevesebb fizetésért. Viszont falun nem kell „szórakozásra” költeni, hiszen sok olyan hobbit űzhetsz, ami nem kerül pénzbe. Aki pedig a szerencséjét szeretné megcsinálni, az falun is ugyanakkora eséllyel indul, mint városon!

9. Semmi látnivaló sincs falun. Csak akkor éri meg lemenni vidékre, ha valami menő szállodába foglalok szállást, és tartok egy jó kis wellness hétvégét.

Pedig falun rengeteg látnivaló van, még ha elsőre nem is úgy tűnik. Hiszen láthatod, és megfoghatod a csendet, a nyugalmat. Körbeölel a szeretet és a bizalom. Háziállatokat látsz legelni a lankákon, csörgedező patakot. Erdővel benőtt domboldalt és ősrégi fákat, melyekbe szerelmesek vésték nevük kezdőbetűit. Láthatod a csillagokat rövid nyári éjjeleken és madárcsicsergést hallgatva ébredezhetsz a kerti medencédnél. Romantikusan összebújhatsz a pároddal a nélkül, hogy bárki is meglátna. A gyermekeid pedig kiélvezhetik a szabadságot a nélkül, hogy a forgalmat figyelnéd állandóan.

10. Halálra unjuk magunkat falun, ha éhesek leszünk, nem tudunk leugrani a mekibe és még az interneten sem fogom tudni csekkolni a facebookom.

Ha ilyen vágyaid vannak, ne gyere falura, mert nem neked való. Viszont ha eleged van az állandó körforgásból, a stresszes mindennapokból és csak arra vársz, hogy elvarázsoljon az erdő, akkor gyere és próbáld ki, milyen az élet falun.

"Ha majd nyugdíjba vonulok, vidékre költözöm, a falu legvégére. Lovat, kecskét, kutyát, macskát, oxigént fogok tartani." 

(Vavyan Fable)

Többször nekiindultam, hogy cikket írok a faluról ahol élünk, de úgy gondoltam megfelelő blognyitány lesz, ha a Honti-Túra élményeiről írok.

Viszont mielőtt elkezdeném, pár szót kell ejtenem magáról a faluról, Hontról.

Hont, egy kis község, ahol felváltva élnek szlovákiai és magyarországi magyarok, ahol összeér a múlt és a jelen. Hont, egy kis község, ahol a parasztházak cseréptetőjéig felér a fű és ahol málnabokor növekszik minden lakos kertjében. Hont, egy kis község, ahol a csend a legnagyobb zeneszerző, és ahol az akácfák büszkén ölelik körbe lakosaikat. Hont egy kis község, ahol az Ipoly folyó nyugodtan kanyarog medrében, ahol a róka lesben áll, és az Ipoly töltés egymagában vasúti töltés is. Hont, egy kis község, ahol vasútvonal már csak emlék, de a vadászidény zajos. Hont, egy kis község, ahol a focipályát olasz nyelven nevezték el, és ahol méhkaptárban ünneplik a gólokat. Hont, egy kis község ahol nincs határ, csak a folyó, mely nem hajózható. Hont, egy kis község, melynek vára volt, és vármegyéje. Hont az a község, ahol büszke férfiak álltak ki a török ellen, áldozták fel magukat az ég oltárán. Mégsem hívják bátornak, se hűségesnek, csupán Hontnak. Úgy nevezik, ahogyan az első lovagot, aki magát az első királyunkat védte és őrizte, mégsem tud róla senki sem. Hont, az a falu, akinek címerét nem csak több település, de maga egész megye büszkén viseli, még ha nem is létezik. Hont az a község, ahol a Börzsöny lába nyújtózik, és ahol Korpona ősi tűzhányói árnyéka vetül rá. Hont, az a község, ahol cápafogak maradtak az ősi tengerből, tengeri csillag és régmúlt élőlények maradványai a Honti-szakadékban rejtőznek. Hont, az a község, ahol az ország harmadik legnagyobb szakadéka van, amit források alkotnak és képeznek máig. Hont, az a község, ahol szent forrás alakult, mely csodát tett, és vak gyermeknek látását adta vissza. Ott, ahol most magyar szarvasmarhák legelésznek, és hófehér ruhában oltár elé járulnak.

Varázslatos egy táj.

Otthon.

Azt írják, hogy merjünk kimenni a természetbe és merjünk ott elveszni. Bár a szombati Honti-Túrán csupán pár percre vesztünk el, mégis nagy élményben volt részünk.  Már a túra kezdetén nagy izgalommal majszoltuk a Kutyori-Konyha által felajánlott lekváros kalácsokat és élveztük a szilvaszörp ízét. Ezután a még éhesek megkóstolták a honti hagyományos zsíros kenyeret, majd a polgármesternő vezetésével elindult a túra. Voltak ott felvidéki magyarok, félszlovákok és magyarországi magyarok, jó palócok, ahogy Mikszáth is mondaná. Az Ipoly túloldaláról átjöttek a tesmagi fiatalok, és a sági túrakedvelő bakancsos egyesület tagjai is. Többen nekivágtak a nagy melegben a túrának Budapestről és Erdőkertesről is. Mondhatjuk úgy, hogy a lapos tájakról feljöttek a dombokra. A gyermekek izgatottan várták, hátha látnak egy-két rókát, és ha ma azt nem is láttak, de szarvasmarhát, lámát, és lovat biztosan a Csitári-farmon találtak.

A túra első szakasza nehézkesen volt járható, de mivel nagy meleg volt, így jól esett az erdő árnyékában megbújni. Az első állomásnál a faluból elszármazottak meséltek nekünk olyan történeteket, melyeket megmosolyogtunk. Beszéltek lányokról, akiket ide hoztak randevúra, cseresznyefákról, melyeket eltüntetett az idő. Mezőről melyet elfoglalt az erdő, és állatokról, akik békésen legelésztek ezen a tájon. Megtöltöttük kulacsainkat a forrásvízzel, majd tovább folytattuk az utunkat. Gyönyörködtünk a tájban, és fáradhatatlanul kerestük az ehető gombákat, melyek megbújtak az erdei sűrű tájban. „Igaz őserdő ez” mondták sokan, miközben utat vágtunk a gyorsan növő lombok között. Letekintettünk a közel 30 méter mély Honti-szakadékba, és azon tűnődtünk miért nincs tél, hiszen milyen jó lenne itt szánkózni. Ábrándjainkból az egyre erősödő napsütés ébresztett és folytattuk utunkat az erdőségben. Egy idő után tisztásra értünk, ahol a vadász lesekről messzire elláttuk, és a horizonton megpillantottuk a Csitári-források mellett levő farmot. Magyar szarvasmarha legelészett békésen a domboldalon, miközben a naptól kimelegedett magyar vizsla lódult neki az út utolsó előtti szakaszának. Tsitárban, vagy ahogy a helyiek mondják a Kútyika-forrásnál megpihentünk. Gyógyulni jöttünk a forráshoz.  Viszont furdalt a kíváncsiság, és bár idő szűkében voltunk, de megnéztük a titkos alagutat, melyet a hegy lábába vájtak őseink. Vajon a várhoz vezet fel Drégelybe? Vajon a magyarok menekülő útja volt, vagy sokkal régebbi a legenda? Miközben ezeken a kérdéseken morfondíroztunk lehagyott minket a csapatunk. Hatan vágtunk neki a mezőnek és bár az egészséges csaláncsípésektől nem kíméltük magunkat megtaláltuk a hazavezető utat.  Frissen sült ebéddel vártak minket a közösség lakói, és friss vízzel csillapítottuk szomjunkat.

Ezután egy előadással várt bennünket a Nógrád-Novohrad Geopark munkatársa, a bemutatott kisfilmben pedig megláthattuk Nógrád ősvulkánját, mely több ezer éve vulkáni hamufelhőt és lávát bocsájtott a térségre megőrizvén az ősállatok, dinoszauruszok lábnyomait, tengeri élőlények maradványait térségünkben.

Márton-pék és a Honti közösség lakóinak hála édes finomságokat kóstolhattunk, majd miután megsimogattuk a fáradt ebeket, elbúcsúztunk útitársainktól és pihenni mentünk.

Álmunkban, Börzsönyben jártunk az égig érő fák között a csodaszarvas hátán lovagoltunk, miközben málnát ettünk az Ipoly kanyarulatainál az ősvulkán lábánál. (mai Kopaszhegy)

Szeretünk Hont, szeretünk Börzsöny!

Találkozunk jövőre!