Egy nap vidéken

Falura gyere le

Felvidék magyar falvai

Legszebb falvak az Ipoly mentén ahová érdemes ellátogatni

2016. július 06. - Kitti Katarina Hegedűs

Dimbes- dombos lankák, zöldellő természet, ártéri területek amíg a szem ellát. Ősvulkánok földjén ezernyi település ahol megmaradt a magyar szó. Ez az Ipoly- mente Szlovákiában.

Miért kerültek ezek a magyar lakta települések (Cseh)Szlovákiába?

2016-ot írunk, de még máig is szájról-szájra terjedő legenda az, hogy az Ipoly hajózható folyó. Vagyis, hogy a I. Világháborút lezáró békediktátum fontos kérdése volt az a tény, hogy az Ipoly hajózható-e vagy sem. Az urbán legenda szerint a csehek és a szlovákok ezzel akartak hatni a külföldi szakbizottságra, és meggyőzni őket a felől, hogy a folyó megfelelő határfolyóként tud funkcionálni, hiszen hajózható, akár a Duna. A legenda több sebből is vérzik, hiszen nincs írott lenyomata ezen tárgyalásoknak. Az csehszlovákok lényegében minél több területet szerettek volna elkaparintani a magyaroktól. A határ sok esetben délebbre ért volna. A szlovákok az azonos mennyiségű szlovák lakossággal érveltek, aki magyar területen marad. A követelt terület egységes földrajzi területet alkotott volna. Pozsonytól Vácig Duna határolta régió, északon pedig a Kárpátok vonulatai számítottak volna a határnak. Külön kitétel volt, hogy nemzetiségi jogokat biztosítsanak a magyarok számára, hiszen Csehszlovákia demokratikus államalakulattá akart válni. Egyébként pedig a Csehszlovákiában maradt magyarság, valóban szlovák, aki a durva magyarosítás miatt elfejtette beszélni anyanyelvét, és az államhatár felállítása után gyorsan visszaszokik majd arra, azaz reszlovakizál. A cseh légiósok 1919. január 20-án fejezték be a Felvidék megszállását a Pichon francia külügyminiszterről elnevezett demarkációs vonalig. Ez megközelítőleg megegyezett a mai magyar-szlovák határral.

Ha az Ipoly-folyó nem hajózható, akkor miért itt húzták meg a határt?

 Karel Kramáf csehszlovák politikus a Csata-Kalonda-Losonc vasútvonal Ipolyságot is átszelő vonalát emelte ki.  Véleménye szerint stratégiai fontossággal bír a vonal, így ez Csehszlovákiához kell, hogy kerüljön, mivel a terület megközelíthetetlen lenne. A kérésnek a bizottság helyt adott, így a magyarság lakta falvak az Ipoly mentén Csehszlovákiához kerültek.

Az Ipoly természeten nem hajózható, még csónakkal is nagy nehézségek árán tud eljutni az ember például Ipolybalogról Ipolyságra. Közeli ismerőseim elbeszéléséből tudom, hogy az autóval fél órás utat, körülbelül 25 kilométernyi távolságot csónakkal 4 óra alatt tették meg, úgy, hogy többször is a hátukra kellett kapni a gumicsónakot, olyan sekély volt a víz néhány helyen. Persze az Ipoly folyó, ha nem is hajózható, de meleg nyári délutánokon még a kommunizmus vasfüggönye alatt is szövődtek szerelmek a folyóban hűsölve. A falusi legények átkiáltva a másik partra lebeszélték a randevút a határ másik oldalán élő lányokkal, majd a határőrök gyenge figyelme mellett romantikáztak a vízben. Kizárólag a folyóban, hiszen a másik partra átlépni tilos volt. Édesanyámék még a 80-as években is többszöri halálos figyelmeztetést kaptak, amikor csigázni jártak a határ közelébe. Persze betudható ez a kelet-német menekültláznak is, hiszen a magyar szó a szlovákok szerint németes hangzású.

Iróniát félre téve térjünk vissza az Ipolyra.

A folyó mai, szlovákiai oldalán számos magyarlakta település található. Itt nőttem fel én is, innen származnak az őseim, ezért állíthatom, hogy bár a csehszlovákok mindent megtettek a reszlovakizáció érdekében, nem igazán sikerült nekik ezen a vidéken.

A felsorolás teljessége nélkül bemutatok néhány igazán szép felvidéki falut az Ipoly-völgyéből:

  1. Ipolybalog

 

1304 augusztus 10.-én Vencel király a Přemysl  dinasztiából Csehország felé vezető útja során balogon hált meg egy földesúrnál a Szent Koronát pedig a templom szószéke alatt üregbe helyezték el  és egész éjjel őriztették. A községben máig is álló Árpád-kori templomban található a Szent Korona hiteles másolata. A templomdomb ősidők óta a falu legmagasabb helye, melytől nem messze található kápolna mellett rendezik meg minden évben az Ipolybalogi Szent Korona Ünnepséget.

A falu büszke történelmére, és festői szépsége ellenére máig nem veszítette el magyarságát. A vasszög nélkül készített harangláb csupán faanyag felhasználásával készült. A templom kórusa pedig számos nemzetközi elismerésben részesült az utóbbi időben. Az erőd templom melynek építése maga István Király adott rendeletet a plébános felkeresésével naponta látogatható.

A kis község az uniós támogatásoknak és pályázatoknak hála fejlődik. A főtér szépen megújult, a közösség erősödik. A Szent Korona Ünnepség nemcsak arról tesz tanúbizonyságot, hogy a történelem szerető emberek lakják a falut, hanem hogy magyarok, akiket nem sodort el a történelem vihara.

 

 

 

 

 

Forrás: http://felvidek.ma

2.Ipolynyék

 

 A felvidéki borászat bár nemzetközileg nem ismert, de helyi szinten erősen elismert. A nyéki lankák üde bora és zamata gyermekkoromból származó emlékeket idéz meg bennem. Emlékszem nagyapámmal hányszor jártuk be a borvidéket, másztunk fel a sziklás hegytetőre.

Volt egy Törpi nevű tacskóm, akit az egész falu ismert. A kutya emlékezetből vette az irányt a borhegy felé. Ősszel, nagy izgalommal vártuk a Szüreti felvonulást, mely a polgármesternek hála mára egy borfesztivállá nőtte ki magát. Egyre többen próbálnak megélni a borból, szőlőtermesztésből.

Ipolynyék érdekessége a boron kívül, viszont másra is kiterjed. Mégpedig mellette helyezkedik el az etnikai határvonal, amely miatt a magyarság utolsó bástyájának is hívják az Ipoly völgyében.Ugyanis Ipolynyéktől északabbra már csak szlovák falvak terülnek el, és nem is akármilyen falvak, tanyasi világ, ahol még máig is dívik a népviselet és az állattartás. Magasmajtényban (Hrusov) meg is ünneplik a szlovák hagyományt egy nagy kaliberű Honti Fesztivál keretében. Minden évben ezrek érkeznek az északi-szlávoktól, hogy részt vegyenek a hagyományos paraszti életben és akár egy skanzenben kipróbálhassák a parasztos hagyományokat. Bár a fesztiválon magyar nem igazán látni, mégis átszövi a magyar hagyomány, hiszen évszázadokon keresztül egymás mellett élt a két nép.

A község völgyben helyezkedik el. A domboldalakon pedig 150 hektár területen szőlőt termesztenek. A ősvulkánok alkotta hegyeken félezer pince található.

Az Őrhegy turista tanösvényén kilátó, barlang és forrás is megcsodálható. Az öregek elmesélése alapján a szikla mélyén tengerszem van, bár gyermekkoromban inkább a szökött rab utánni hajszánk rémlik, persze a pindúr-pandúrok nem igazán figyeltek fel intő szavunkra.. Természetesen ez csak egy legenda.

 

Viszont ami nem legenda, az-az, hogy Ipolynyék az ősmagyar Nyék törsz leszármazottja, és Ipolynyék kezdeményezte a Nyék községek találkozóját is.

Persze mint a legtöbb falu, Ipolynyék is rendelkezik negatívumokkal. Messze van a legközelebbi nagyváros, munkalehetőség is nehezen elérhető. Viszont van erős közösség, ami máig tesz azért, hogy a falu megmaradjon és továbbra is magyar maradjon.

 Forrás: http://www.vinica.sk/

  1. Palást

 

Bár az Ipoly folyótól távolabb terül el a község. Földrajzi helyzete és történelmi értékei fontossági sorrendben előre emelik. Ipolyság vonzáskörzetéhez tartozik, de már csak részben magyar lakta község. A török kori csatáról híres Palást máig büszke férfiak és nők által lakott község. Cserkészcsapata gyönyörű kúriát tart karban, ahová látogatókat is fogad. A magyarság megőrzése ebben a községben is fontos. Saját tapasztalatból mondom, hogy Palást is egy olyan falu, ahol jól lehet élni. A falu felújított piactere és a legmagasabb dombon álló kastély is ezt hirdeti. Magyar és Szlovák tannyelvű általános iskola is található a községben. Az éjszakák a fiatalok nevetésétől zajosak, és nyaranta számos fesztivál is megrendezésre kerül. A vasárnapi sportmeccsekre pedig az egész falu kiül és a szlovákok együtt szurkolnak a magyarokkal. Nagy az együttértés, így megfér egymás mellett mindkét nép.

 

 

Forrás: www.plastovce.sk

 

Az Ipoly mente élhető vidék. Bár számos infrastrukturális gondokkal küzd. A munkalehetőségek körét is bővíteni kellene, és sokszor kiütközik a szlovák kormány diszkriminatív intézkedése a szlovák délvidékkel szemben. Viszont a magyarság erős és számos megpróbáltatása ellenére is kitart, és kultúrájában erősödik.

Természetesen még rengeteg festői falucska terül el az Ipoly völgyében felvidéken, amit érdemes meglátogatni:

Inám, Tesmak, Ipolyvisk, Nagycsalomia, Ipolyhídvég, Kelenye, Ipolynagyfalu, Szécsénke, Födémes, Ipolyszakállos… (a felsorolás messze nem teljes)

 13557756_1077443118989519_9039100648963213325_n.jpg

Forrás: Teknős Viktória photo

 

Bővebben a Trianoni Döntésről az Ipoly térségében:

http://mult-kor.hu/20120604_a_vasut_mint_erv_a_trianoni_targyalasokon?pIdx=2

Bővebben a községekről:

www.vinica.sk

www.plastovce.sk

www.dolinka.sk

Bővebben az Ipoly vidékéről:

http://adatbank.sk/lexikon/ipoly-mente/

Bővebben a palásti cserkészek kúriájáról:

http://www.ivanka.szmcs.sk/

Bővebben a falvak fesztiváljairól:

Ipolynyék: https://www.facebook.com/pincefesztival/

Ipolybalog: http://felvidek.ma/2015/08/szent-korona-unnep-a-nemzeti-osszetartozas-unnepe-ipolybalogon/

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://faluragyerele.blog.hu/api/trackback/id/tr708870778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mpl 2016.07.07. 21:58:56

Ipolytarnócot sem hagynám ki, a miocén park megér egy látogatást és vigyük mellé Tasnádi Kubacska András remek könyvét (Expedíció az időben)

Kitti Katarina Hegedűs 2016.07.08. 10:27:38

@mpl: Igen Ipolytarnóc is megér legalább egy látogatást, és további szép, történelemmel méltón büszkélkedő falvak vannak az Ipoly mentén. A cikkben a határon túli falvakra szerettem volna kitérni, és ezekre összpontosítottam.

mpl 2016.07.08. 11:01:55

Bocsánat, figyelmetlen voltam, csak a tarnóci megkövesedett fatörzs és a lábnyomos kőzet kamaszkori nagy kedvencem. (bár a lábnyomos talajból egy szép darab a Nemzeti Múzeum kőtárában látható, azt még Kubacskáék hozták le, a háborút átvészelte, de az azt követő helyreállítást nem. A lusta munkások nem akarták kerülgetni, ezért széttörték. Majd évek múlva felmerült, hogy mégiscsak kellene, de olyan költségei lettek volna, amit a múzeum nem tudott vállalni, ezért hála a lustaságnak, az évekkel előtte kidobott lap még mindig az el nem hordott sitthalomban volt, ahonnan kiszedegették és összeragasztották)

Szabó Elvira 2016.07.08. 11:11:10

Az Ipoly vidéke elképesztően jó kisugárzású hely, ez a cikk is csak megerősített ebben!

Kitti Katarina Hegedűs 2016.07.08. 14:38:19

@mpl: Nemrég szerveztünk egy túrát Honton, és ott a Nógrád Geopark munkatársa beszélt, tartott előadást többek között Tarnócról is, hozott Tarnócról kőzeteket, amiben megkövesedett tengeri csillag maradványok voltak. Nagyon érdekes leletek. A gyermekeknek is tetszett, talán tényleg csak élménnyel lehet ezt közelebb hozni a gyermeke felé is.

Kitti Katarina Hegedűs 2016.07.08. 14:39:01

@Szabó Elvira: Kedves Elvira, bár lehet, hogy elfogultan, de én is így gondolom.
süti beállítások módosítása